Ha az aszfalttartály napi használatáról van szó, nincs szükség minden nap nagy intenzitású szétszerelési jellegű karbantartásra. A berendezéseket azonban nem lehet teljesen felügyelet nélkül hagyni, rendszeres karbantartási ütemtervet kell kialakítani. A karbantartás gyakorisága a munkakörülményektől, az üzemóráktól és a tárolási ciklusoktól függően változik. Sok felhasználónak az a tévhite, hogy az aszfalttartály nagy teherbírású, robusztus szerkezetű ipari tárolóberendezés. Az aszfalt feltöltése után a tartály hosszú ideig tétlen marad, a karbantartást csak hiba esetén kell elvégezni. Ez az üzemmód nagymértékben lerövidíti a tartálytest, a fűtőegységek és a csővezeték-tartozékok élettartamát, és gyakorlati termelési problémákat idéz elő, például gyenge kisütési teljesítményt és meredeken megnövekedett energiafogyasztást.
A rövid ciklusú napi karbantartás főként szemrevételezéssel és a sérülékeny alkatrészek ellenőrzésével foglalkozik, és nem igényel jelentős munkaerőt. A napi üzembe helyezés előtt az üzemeltetőknek gyorsan meg kell vizsgálniuk a tartály külső hőszigetelő rétegét, és meg kell győződniük arról, hogy a hőszigetelő pamut külső héja nem sérült vagy levált. A hőszigetelő réteg hézagai gyors hőveszteséghez, az aszfaltfűtés során nagyobb energiafogyasztáshoz, valamint a tartályon belüli felső és alsó aszfalt közötti túlzott hőmérsékletkülönbséghez vezetnek. Ezzel egyidejűleg ellenőrizze a karimás csatlakozásokat és a nyomószelep interfészeit az aszfaltolaj szivárgására. Kisebb szivárgást nehéz észlelni a kezdeti szakaszban, és az üzemidővel fokozatosan romlik, nyersanyagveszteséget és a helyszín szennyeződését okozva. A tartály tetején lévő aknákat és szellőzőnyílásokat is rendszeresen ellenőrizni kell, hogy eltávolítsák a felgyülemlett port, kavicsot és egyéb törmeléket, és megakadályozzák, hogy idegen anyagok kerüljenek a tartályba, és szennyezzék az aszfalt alapanyagait. Az eltömődött szellőzőnyílások rendellenes belső tartálynyomást és potenciális biztonsági veszélyeket okoznak.
A kirakodás befejezésének szakasza kritikus a karbantartás szempontjából. A magas hőmérsékletű aszfalt gyorsan lehűl és megszilárdul. A maradék aszfalt a csővezeték határfelületein lehűlés után kemény aszfalttömböket képez. Az ismételt felhalmozódás csökkenti a csővezeték furatátmérőjét, sőt teljesen eltömíti a csővezetékeket, lehetetlenné téve a későbbi kirakodást és szivattyúzást. A csővezeték teljes szétszerelése nem szükséges a tisztításhoz. A kezelőknek csak a tartályba épített fűtőberendezést kell aktiválniuk a meglágyult maradék aszfalt felmelegítéséhez és kiürítéséhez, valamint a felületeken a felesleges anyagok letörléséhez. A szelepeket időnként ki kell nyitni és be kell zárni. A hosszú ideig statikusan tartott szelepek belsejében általában megszilárdul az aszfalt, ami elakadást és rossz tömítést eredményez. A rendszeres működés biztosítja a rugalmas szelepteljesítményt.
Az időszakosan használt aszfalttartályok esetében, amelyek hosszú tárolási fázisokig tétlenül állnak a napi betáplálás és ürítés helyett, a karbantartási gyakoriságot megfelelően növelni kell. Üresjáratok alatt a kezelőknek nemcsak a tartály felületét kell ellenőrizniük, hanem rendszeresen ellenőrizniük kell a hőmérsékletmérők leolvasását is, hogy biztosítsák a fűtési rendszer normális működését és elkerüljék az aszfalt hosszan tartó alacsony hőmérsékletű lehűlését. Vizsgálja meg a tartály támasztó alapjait rozsdásodás és deformáció szempontjából. A tartály ferde elhelyezése fokozza a helyi aszfaltcsapadékot, és növeli a tartályhegesztési varratok igénybevételét, rejtett szivárgási kockázatokat hozva.
Egyes karbantartási elemek az időszakos mélyreható szervizhez tartoznak, és nem napi feladatok. A kezelőknek ellenőrizniük kell a fűtőtekercsekben lévő hőátadó közegek állapotát. A fűtési rendszer az aszfalttartály magjaként szolgál. A méretezett tekercsek és az elöregedett hőátadó közegek drasztikusan csökkentik a fűtési hatékonyságot. A tartály külső felületén lévő rozsdafoltokat rozsdamentesíteni és védeni kell. A kültéri aszfalttartályok egész évben ellenállnak a napsütésnek és az esőnek. A rozsda befelé terjed az acéllemezeken keresztül, ha a festékbevonatok időben történő kezelés nélkül megsérülnek.
Meg kell különböztetni a rutin karbantartást a nagyjavítástól. A napi karbantartás a belső tartály gyakori szétszerelése helyett az ellenőrzésre, az anyagfüggő helyzetek tisztítására és az alkatrészek működésének megerősítésére összpontosít. A karbantartás nélküli karbantartás nem mutat nyilvánvaló rövid távú tüneteket, de több gyártási ciklus után csővezeték-elzáródás, lassú felmelegedés, szelephiba és tartályszivárgás jelentkezik. A nem tervezett leállási javítások késleltetik a projekt előrehaladását. A normalizált rutin karbantartás korlátozott időráfordítással stabilan működik az aszfalttartályban, csökkenti a berendezés meghibásodása miatti állásidőt és csökkenti a pótalkatrészek cseréjének és javításának költségeit.
