A bitumenolvasztó berendezések helyszíni projektműveletei esetében az üzemanyag-fogyasztás a működési költségek kritikus részét képezi. Sok ügyfél nagy hangsúlyt fektet a napi üzemanyag-fogyasztásra az előzetes vizsgálati szakaszban. Céljuk a teljes hosszú távú működési költségek felmérése, és annak meghatározása, hogy a berendezés megfelel-e a gyakorlati alkalmazási követelményeiknek. Sok kezelő intuitíven feltételezi, hogy az azonos típusú berendezéseknek azonos üzemanyag-fogyasztási teljesítményt kell biztosítaniuk. Mindazonáltal a valós alkalmazást követően úgy találták, hogy akár egyetlen egységnél is észrevehető eltérések mutatkoznak az üzemanyag-fogyasztásban a különböző működési forgatókönyvek esetén. Nincs rögzített fogyasztási érték, és a különféle külső körülmények közvetlen vagy közvetett hatással vannak az üzemanyag felhasználásra.
Először is, az anyagok kezdeti állapota alapvetően befolyásolja az üzemanyag-fogyasztást. Az egységbe betáplált bitumen kezdeti hőmérséklete határozza meg, hogy a berendezésnek mennyi hőt kell leadnia a teljes olvadáshoz. Ha az anyagok elnyelik a napfény hőjét, és megtartják a benne rejlő hőt, csak kiegészítő hő szükséges a szilárd bitumen használható formává alakításához, ami viszonylag alacsony üzemanyag-fogyasztást eredményez. Amikor teljesen lehűlt, edzett, alacsony hőmérsékletű bitumenblokkokat adagolnak, a berendezésnek extra hőt kell leadnia, hogy lebontsa a szilárd szerkezetet, és üzemi hőmérsékletre emelje az anyagokat, ami az üzemanyag-felhasználás meredek növekedéséhez vezet. Emellett az anyagra rakható formák is különbséget jelentenek. A nagy, kompakt bitumen blokkolja a hőt és lassan olvad, korlátozott hőátadási hatékonysággal, így több üzemanyagot fogyaszt, mint a laza kis méretű anyagok.
A környezeti hőmérséklet egy másik nem elhanyagolható tényező. Jelentős különbség van az üzemanyag-fogyasztásban a szabadtéri szabadtéri munkavégzés és a zárt telephelyen végzett munka között. Meleg tavasszal és nyáron kevesebb hő távozik a berendezésből, és több hő hat a bitumen anyagokra, így az üzemanyag-fogyasztást kontroll alatt tartja. Hideg ősszel és télen, különösen kültéri feladatoknál, a hideg levegő folyamatosan elszívja a hőt a tartályokról és a berendezések felületeiről. Az egységnek extra tüzelőanyagot kell elégetnie, hogy kompenzálja a hőveszteséget és fenntartsa a belső üzemállapotot, ami megnöveli az üzemanyag-fogyasztást. A szeles időjárás tovább gyorsítja a hőleadást és növeli az általános üzemanyag-felhasználást.
A műveletek folyamatossága az üzemanyag-fogyasztási teljesítményt is megváltoztatja. Folyamatos működés közben a berendezés teste állandó üzemi hőmérsékletet tart fenn, és bőséges hőenergiát tárol. Az újonnan betáplált anyagok gyorsan felszívják a hőt az olvadáshoz, ami javítja az üzemanyag-hatékonyságot és csökkenti az egységnyi feldolgozott anyag üzemanyag-fogyasztását. Ellenkezőleg, a szakaszos munka ismételt hűtéssel és újramelegítéssel jár. Minden újramelegítési ciklus jelentős üzemanyagot fogyaszt, hogy az egész berendezést visszamelegítse az üzemi hőmérsékletre. A gyakori start-stop ciklusok hőveszteséget okoznak, és nyilvánvalóan növelik az egységnyi teljesítményre vetített üzemanyag-fogyasztást.
A berendezés termikus hasznosítási terve határozza meg, hogy a keletkezett hő teljes mértékben átadható-e a bitumen anyagoknak. A magasabb hőhatékonyság azt jelenti, hogy több hő szolgálja ki az anyag olvadását, miközben kevesebb energiát vesznek el, így az üzemanyag nagyobb gyakorlati értéket termelhet. Ha masszív hő távozik a réseken és a külső felületeken, az üzemanyag elégetése során keletkező energia nem hasznosítható maradéktalanul anyagokhoz, és szükségtelen tüzelőanyag-pazarlás keletkezik. Sok ügyfél figyelmen kívül hagyja a hőveszteség okozta költségveszteséget, és csak az egyszeri műveleteknél ellenőrzi az üzemanyag mennyiségét. Hosszú időn keresztül halmozottan a hőveszteség jelentős működési kiadásokat okoz.
Valós projektforgatókönyvek esetén nincs minden helyzetre alkalmazható univerzális fogyasztási szabvány. Az üzemanyagköltségek felmérése során az ügyfeleknek nem szabad csupán a harmadik fél referenciaadataira hivatkozniuk. Ehelyett átfogóan figyelembe kell venniük az általuk általában kezelt anyagi feltételeket, a helyi éghajlati jellemzőket az üzemi szezonok során, és azt, hogy a munka folyamatosan vagy szakaszosan zajlik-e, hogy előre jelezzék a tényleges üzemanyag-költséget. A berendezés energiatakarékos előnye abban rejlik, hogy azonos munkakörülmények között minimálisra csökkenti a hőveszteséget, és az égési energiát a bitumen olvasztására irányítja, így segítve a felhasználókat a hosszú távú működési ráfordítás szabályozásában. Az ésszerű ütemezés a gyakori indítási-leállítási műveletek csökkentésére és a megfelelő hővisszatartási intézkedések a napi munka során optimalizálhatja az üzemanyag-fogyasztási teljesítményt, elkerülheti a szükségtelen energiapazarlást, és kedvező szinten tarthatja az üzemeltetési költségeket.
