AmikorMódosított bitumen berendezésekfolyamatos gyártási körülmények között megfelelően működik, a késztermékek vagy a belső gépi anyagok agglomerációja nem történik meg. Az agglomeráció abnormális működési probléma, nem pedig a berendezés eredendő hibája. Sok agglomerációs probléma, amellyel a felhasználók találkoznak, a nem megfelelő működésből, a rossz nyersanyagtárolásból vagy a kaotikus gyártásütemezésből ered a nem megfelelő berendezésteljesítmény helyett, és a szabványosított működéssel teljes mértékben elkerülhető.
A működési elvek szempontjából a módosított bitumenberendezések teljes készlete folyamatos keverést, dinamikus cirkulációt és állandó -hőmérsékletű hőmegőrzési módokat alkalmaz. A gyártás során a bitumen alapanyag folyó, kevert és kevert állapotban marad. A módosító részecskék teljesen diszpergálva és nedvesedve ideális kombinációt alkotnak a bitumenkolloidokkal, kiküszöbölve a részecskék felhalmozódását és az anyag megszilárdulását. Magának a berendezésnek a folyamatos-gyártási tervezése az a cél, hogy megakadályozza a statikus állás okozta agglomerációt, így alkalmas a hosszú távú-non-módosított bitumengyártásra.
A gyakorlati termelésben megfigyelt agglomeráció főként három forgatókönyvre oszlik. Az első akkor fordul elő, ha a gyártást megszakítják, és a visszamaradó anyagokat nem tisztítják meg azonnal a leállítás után. Ha az egység félúton leáll, a benne maradt módosított bitumen fokozatosan lehűl és statikus marad. Az eredetileg diszpergált módosított részecskék lassan aggregálódnak és megszilárdulnak, a berendezés kamráihoz és csővezetékeihez tapadva agglomerátumokat képezve, amelyek a gép újraindításakor jelennek meg. A második forgatókönyv a nyersanyag nem megfelelő előkezeléséből ered. Ha a beérkező bitumen alapanyag már tartalmaz agglomerátumokat, nedvességet vagy szennyeződéseket, akkor ezek a benne rejlő csomók még normál keveréssel sem távolíthatók el teljesen, és a késztermékekbe kerülnek.
Harmadszor, a kaotikus működési ritmusok és az instabil hőmérséklet-szabályozás problémákat okoz. A gyártás során fellépő gyakori hőmérséklet-ingadozások csökkentik a bitumenkolloidok stabilitását, aminek következtében a módosítószerek és a bitumen nem kellőképpen keveredik, és lokális fázisszétválás következik be. A folyamatos felhalmozódás fokozatosan finom agglomerátumokat képez. Eközben a keverési hatékonyságot meghaladó, túl nagy adagolási sebesség megakadályozza az anyag alapos keveredését és helyi csomósodáshoz vezet.
Ezenkívül a kiürített késztermékek nem megfelelő tárolását gyakran összetévesztik a berendezés által generált agglomerációval. A kiürítés után a módosított bitumen természetesen lehűl és agglomerálódik hőszigetelés és zárt tárolás nélkül, vagy ha hosszabb ideig alacsony hőmérsékleten tárolják. Ez egy kész-terméktárolási probléma, és semmi köze a berendezés gyártási teljesítményéhez.
Összefoglalva: a jó minőségű-módosított bitumenberendezések kiváló működési stabilitást biztosítanak. A folyamatos folyamatos gyártás, az önkényes leállások elkerülése, a nyersanyagok megfelelő előkezelése, a stabil üzemi hőmérséklet és az egyenletes adagolási ritmus támogatja az agglomeráció-mentes működést a gyártás során. Az egység belsejében lévő maradék anyagok leállítás utáni időben történő tisztítása teljesen megakadályozza az agglomerációt és egyenletes, sima kész anyagokat biztosít.
