Elkerülhetetlenül különböző fokú szagok keletkeznek, amikor egyAszfaltforgalmazó teherautóhivatalos építési munkákat végez. Ezt az aszfalt fizikai és kémiai tulajdonságai határozzák meg, és nem kerülhető el teljesen minden aszfalt elosztási forgatókönyv esetén; csak a szag intenzitása és időtartama változik. A forró aszfaltot, a módosított aszfaltot és az emulgeált aszfaltot gyakran használják az útépítésben, amelyek működése során jelentős különbségeket mutatnak a szagkoncentrációban és a szagtulajdonságokban.
A forró aszfalt okozza a legnyilvánvalóbb szagot az építőiparban. Az elosztási mobilitási követelmények teljesítése érdekében 130 és 180 fok közötti folyékony állapotra kell melegíteni. Magas hőmérsékletű körülmények között az aszfaltban lévő könnyű olajfrakciók, aromás szénhidrogének és egyéb illékony anyagok gyorsan elpárolognak, világosfekete aszfaltfüstöt képezve, amelyet erős égett szag kísér. Minden 10 fokos hőmérséklet-emelkedés nagymértékben felgyorsítja az elpárolgást és jelentősen felerősíti a szagokat. Az SBS-sel, gumival és egyéb módosító anyagokkal készült módosított aszfalt nehezebb, irritálóbb szagokat bocsát ki, amelyek hosszabb ideig megmaradnak magas hőmérsékleten történő elpárologtatáskor.
Összehasonlításképpen, a környezeti hőmérsékleten emulgeált aszfalt nem igényel magas hőmérsékletű fűtést. Csak nyomás alatt porlasztódik és oszlik el, nagyon kevés illékony anyagot és rendkívül gyenge szagokat termel. Alig fejt ki nyilvánvaló hatást a környező környezetre, és többnyire kisebb javításokhoz és vékonyrétegű tömítésekhez alkalmazzák. Az aszfalton kívül a berendezés körülményei is befolyásolják a szagszintet. Az aszfaltvezetékekben lévő elöregedett aszfalt vagy a tartály egyenetlen fűtése az aszfalt helyi túlmelegedését és elszenesítését okozhatja, ami erősebb égett szagokat eredményezhet.
Ami a szaglefedettséget és az eloszlási mintákat illeti, a természetes szél gyorsan elfújja az aszfaltgőzöket a szabadtéri útépítés során. A szagok csak 5-10 méteres munkasugáron belül koncentrálódnak, és a munka befejezése után 10-20 perccel teljesen eloszlanak. A gőzök nem tudnak gyorsan szétszóródni alagutakban, elkerített zárt útszakaszokon vagy szélcsendes, alacsonyan fekvő területeken, így a szagok erősek maradnak, és sokkal lassabban oszlanak el. Eközben az alacsony hőmérsékletű esős napokon magas a levegő páratartalma és rossz a légáramlás, ami miatt a szagok tovább maradnak, mint a napsütéses napokon.
Biztonsági védelem szempontjából az aszfaltfüst nyomokban káros illékony összetevőket tartalmaz. Hosszú távú közeli belélegzés irritálja a légutakat. Ezért a szabványos építésben a helyszíni kezelőknek gázálarcot, védőkesztyűt, védőruházatot és egyéb védőfelszerelést kell viselniük, hogy elkerüljék a füstnek való hosszan tartó kitettséget. Az építkezési csapatoknak gondoskodniuk kell a helyszíni szellőztetésről, és kerülniük kell a csúcsidőben végzett munkát sűrű lakott területek közelében, hogy csökkentsék a közeli lakosokat érő szaghatásokat. Összességében a működési szagok normális fizikai jelenségek. A szabványos felépítés és a megfelelő védelmi intézkedések csökkenthetik a biztonsági és környezeti kockázatokat.
